2015. 12. 18.

Az ünnepek előtti utolsó tanítási napon tartottunk egy olyan megbeszélést, ahol tisztázhattuk a jövő évvel kapcsolatos terveinket. Mivel a nevek kigyűjtése az iskolai dokumentumokból novemberben befejeződött, Néző István helyi történész segítségével már a két ünnep közt megkezdhetjük a kutatást az 1940-es években elhurcolt zsidó nevek közt, és terveink szerint tavaszra végezhetünk is az összehasonlítással, valamint belekezdhetünk az emlékállításba.

Kis csapatunk a 2016-os évben szeretne részt venni a Centropa Alapítvány által meghirdetett, A zsidóság története nálunk című pályázaton, melyre egy kisfilmet kell elkészítenünk. Pénteken már mindenki elmondhatta az ötletét ezzel kapcsolatban, így a találkozót sikeresen zárhattuk egy kész tervvel a videóról. Kíváncsian várom az eredményt, a pénteken hallottak alapján biztosan remekül fog sikerülni.

2015.10.16.

Néző István folytatta az október 2-án megkezdett előadását, melyben sokat megtudhattunk a kisvárdai zsidóság történelméről az 1930-as években. Mint már tudjuk, nem a '40-es években kezdődtek a megkülönböztetések, hanem még az előző az évtizedben. Kisvárda izraelita vallású emberek által legsűrűbben lakott részein megkezdődött a gettósítás, ezekre a helyekre költöztettek minden városi és vidéki zsidót.
Bár akkor még nem tudták, mi vár rájuk, legtöbben értékeiket elrejtették, esetleg ismerőseikre, barátaikra vagy szomszédjaikra hagyták, ahelyett, hogy odaadták volna az államnak, így biztosak lehettek benne, hogy ha egyszer visszatérnek, nem kell mindent előről kezdeniük.
Mindenki csodálkozására olyan nevek is elhangzottak a délután folyamán, melyek valamennyi diák számára ismerős volt, ráadásul még különösebbé tette az előadást, hogy helytörténészünk saját tapasztalataival is színesebbé tette azt. Mindannyian nagy érdeklődéssel hallgattuk beszédét.
Néző István ismét rengeteget segített kutatómunkánkban, hiszen olyan információkra tehettünk szert neki köszönhetően, amit máshonnan nem kaphattunk volna meg. Ezúton is szeretnénk neki köszönetet mondani!

Közös munka 

2015. 10. 09.

A harmadik foglalkozáson megkezdtük a tényleges kutatásokat. Hangulatosan telt az együtt töltött idő a kellemes péntek délutánon, társalogva láttunk hozzá a munkához. Iskolánk igazgatójának köszönhetően rengeteg régi irathoz jutottunk hozzá, melyek a segítségünkre lehetnek.

Ezeket a füzetecskéket alaposan átolvastuk, tanulmányoztuk őket, így sokat megtudtunk az akkori iskoláról és diákéletről:

"Az izraelita tanulók ünnepeiken a tanítás alól, valamint szombati napokon az írás és rajzolás alól felmentést nyertek."

A diákok névsorából könnyedén kiszedhettük az izraelita gyerekeket, hiszen azokban az években még pontosan vezették minden tanuló adatait, többek közt a vallásukat is.
Bár a gyűjtőmunkát elkezdtük, még nem találkoztunk egyetlen hiányzó névvel sem, hiszen még csak a Holokauszt évei előtt járunk. Szívből remélem, hogy ha végeztünk feladatunkkal, sikerül méltó emléket állítanunk ezeknek a fiataloknak.

2015.10.02.

Október 2-án egy igazán érdekes előadást hallhattunk a Városi Könyvtár olvasótermében, melyet Kisvárda helytörténésze, Néző István prezentált számunkra, igyekezve röpke egy órába belesűríteni a kisvárdai zsidóság történetét, integrációját, illetve az izraelita vallás érdekességeit. Szó esett a város régi, zsidókhoz köthető üzleteiről, iskoláiról, illetve a településhez köthető neves zsidó polgárokról is. Megismerkedhettünk a valláson belüli eltérő nézetekről, s szó esett a helyi zsinagógáról is. Dokumentumok támasztották alá régi szoros kapcsolatunkat a zsidósággal- Már az 1700-as években létezett Kisvárdán egy kisebb számú izraelita közösség. Ezt a demográfiailag folyton változó közösséget követhettük nyomon egészen a harmincas évek első feléig, megemlékeztünk az első világháborúban hazánkért elhunyt tagjairól, megfigyeltük kulturális sokszínűségét, különleges hagyományait. A csoport minden tagja kivétel nélkül élvezte az előadást, ezúton is szeretnénk köszönetet mondni érte, rendkívül hasznosnak bizonyult.

2015.09.25.

Az "Üres padok" elnevezés hetven évvel korábbra utal vissza, a Holokauszt idejére, amikor a zsidó származású felnőttek mellett több ezer diákot is elhurcoltak az iskolapadokból. A projektünk célja, hogy közelebb hozzuk ezt a témát mind a diákokhoz, mind a felnőttekhez azzal, hogy megemlékezünk a tragédia eddig ismeretlen áldozatairól. A programban országszerte számos középiskola részt vesz, többek közt a Kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium, Tari Istvánné tanárnő szervezésében. A téma iránt érdeklődő lelkes fiatalok igyekeznek minél több olyan diákot találni, akiknek nem sikerült befejezni az iskolát, illetve olyanokat, akiket közvetlenül az érettségi letétele után vittek el. Magam is részt veszek a folyamatban, melynek során emléket állítunk az iskolánkban a névtelen áldozatoknak, majd az ezen neveknek állított listát nyilvánosságra hozzuk. Hetente tartunk gyűléseket, ahol az iskolától illetve a városi könyvtárból kapott anyagokból dolgozhatunk, kutathatunk, és ezt a munkafolyamatot megörökítjük, az eredményeket mindenki számára elérhetővé tesszük.